Valerij Sevcsuk ukrán írónak ez az első önálló magyar nyelvű kötete. 1968-ban az Ukrán elbeszélők-ben mutatkozott be a magyar olvasóknak, kisregényét, a Rakpart 12-t az Ismerősöm, az oroszlán című válogatásban olvashattuk 1977-ben: eredeti hangja, biztos stílus- és formaérzéke mindjárt felkeltette érdeklődésünket.
A kötet címadó kisregényének cselekménye egy vidéki kisvárosban játszódik, hősei őszinte emberi kapcsolatokra vágynak, nem találják a helyüket a világban. A maguk módján lázadnak a konvenciók, kötöttségek, a szürke hétköznapok ellen. Rádöbbennek arra, hogy boldogulásukért maguknak kell megküzdeniük, s mindenekelőtt le kell számolniuk az illúziókkal. A Galambok a harangtorony tövében című kisregény négy pályakezdő fiatalemberről szól. Sevcsuk kivételes őszinteséggel vall az emberi kapcsolatok sokféleségéről. A finom iróniával átszőtt történetben a sorsok különböznek, de lényegükben mégis hasonlítanak egymásra: a regény hősei méltóbb életre vágynak, s a legkisebb sikerért is keményen megküzdenek önmagukkal, emlékeikkel, környezetükkel. Küzdelmük, elszántságuk, emberi gyarlóságaik hiteles lélektani ábrázolása ezért nyújt többet a csupán esztétikai élvezetnél.